Egy kis bevezető a múltjából:

A border collie nagy történelmi múltja ellenére fiatal fajtának számít, hiszen az FCI csak 1980-ban ismerte el.
Az angol pásztorkutyák története szorosan összefonódik a juhtenyésztés történetével. A sokszor 1000-1500 birkából álló nyájakhoz erôs, energikus, kitartó kutyára volt szükség. A fajta elnevezése kialakulási helyére, az angol-skót határvidéken fekvô Border Countryra utal. Ez a hegyes-völgyes vidék nedves, hideg éghajlatával kemény feltételeket teremt az itt élôk számára. Ehhez a zord körülményekhez alkalmazkodott az akkori border collie; hihetetlenül edzettek, szívósak, bundájuk vastag, vízlepergetô. Kemény, izmos testük erôt, kitartást sejtet. A farmerek és a pásztorok a fajta ,,tenyésztése” során az adott egyed temperamentuma, intelligenciája szerint válogatták a kutyáikat. A hatalmas intelligenciára nagy szükségük is volt a juhászkutyáknak, mert a pásztorok gyakran akár napokra egyedül hagyták ôket a nyájjal. Így jutottak el az 1500-as évekre egy kimagaslóan kreatív, élénk, érdeklôdô, együttmûködô kutyafajtához.
A collie szót a skót dialektus használta a pásztorkutya megnevezésére. Eredetét homály fedi. Talán a coalley (fekete) vagy a walesi coelius (hûséges) vagy a colley ( skót birkafajta) szóból fejlôdhetett ki.